Kezdőlap | Bonóról | Fotóalbum | Collieról | Egyéb kedvenceink | Egyéb fajták | Linkek |
Ében:
Ébenke és Bonó imádják egymást | Szülés után két évesen. | Bokrok alatt. |
Bonóval szinte egy időben keveredett hozzánk. Körübelül négy hetes fekete, és igen csúnya kiscica volt. Félt mindentől és mindenkitől. Egyszer egyszer megetettük, végül azt vettük észre, hogy szépen lassan beköltözik a kertünkbe. Kicsinek nem ment sehova, leginkább a kertben játszott. Amikor Bonó megérkezett 3 hónapos kor körül lehetett. Nagyon jól kijöttek egymással, és egy igen furcsa kötelék alakult ki közöttük. Ha hideg van együtt alszanak, bár Ében sokkal jobban ragaszkodik a kutyához, mint Bonó hozzá. Hat hónapos kora körül már sikerült néha megsimogatni, de nem szereti a testi kötődést, az idegen embereket pedig ki nem állhatja. Végül 2007 áprilisában kicsinyei lettek. 4 gyönyörű tarka kis cica. Mindegyik kislány volt. Ében rendkívül gondos anya volt, imádta a csemetéit, még 5 hónaposan is szoptatta őket, egészen addíg míg ki nem ivartalanítottuk. Ennek ellenére azóta is gondos anyja a megmaradt lányának. Igyekszik egyengetni az útját. Lánya meg mutatta milyen is lehetne Ében ha nem esett volna át kicsinek traumákon, ugyanis a lánya ereiben kutya vér csörgedezik, még sétálni is szívesen elkísérne minket ha hagynánk.
Noriko:
Noriko Hat hetesen az ágyunkon | Noriko a kistestvéreim babakocsiját választotta kedvenc helyéül. | Noriko már 7 hónapos |
Sosem gondoltam, hogy valaha megszeretem a macskákat. Ébennel nem volt semmi bajom, nem bújt nem akart semmit tőlem. Mit ne mondjak én se tőle. Nem szerettem a macskákat. Vérbeli kutyásnak tartottam magam, és úgy gondoltam, hogy a macska érdekállat és a házhoz kötődik. Ezen felül pedig míg a kutya Isteníti az embert, mert az enni ad neki, a macska Istennek tartja magát mert enni adnak neki. Ez a különbség Ébenkénél nagyon meglátszott, mert a kutyát bár imádta, a családot legkevésbé sem. Valószínűleg Noriko is erre a sorsra jutott volna, hogy nem rajong az emberért, ha én egy hetes korában nem néztem volna őt ki magamnak. Szerencsére páromnak is nagyon tetszett, én már ekkor eldöntöttem, hogy ő marad (remélem drága családom soha nem fogja elolvasni következő sorokat.) mindent el is követtem ennek érdekében. Amikor egy hetes volt már kezembe vettem és gyönyörködtem benne. Még kis sem nyílt a szeme már megismerkedtünk, hamarosan megismerte a hangom, és ha meghallotta látványosan elindult a kutyaház(ugyanis ott lakott három alom testvérével együtt) azon vége felé amerről halott. Amikor kínyílt a szeme már egyértelműen totyogott. Ő volt az aki sosem akart kiugrálni a kezemből, mint a három tetsvére. Nem karmolászott halálra. És ha felhoztuk a szobába boldogan szunyókált velünk. Máig belóg a házba és mindig keresi a legpuháb, kényelmesebb helyeket. Végül, amikor 10 hetesen lettek a kicsik elérkezett az az idő, amikor meg kellett válnunk tőlük. 4 héten keresztül mentünk ki a piacra első héten szerencsénk volt, két kiscicát is elvittek, akik nagyon nagyon jó helyre kerültek. És kettő a legszebbek megmaradtak, Noriko csak az én közben járásommal. Testvére Zorro a szomszédba került,így az ő növekedését figyelemmel kísérhettük. Noriko végül a gyerekek és az én unszolásomra megmaradt nekünk, imádnivaló. Nagyon szeret mindenkit a családban. Ha olyan kedve van akár a buszmegállóig is elkísér. Ha meglát és nem veszem észre ugyanúgy hisztizik, mint a nagy kutyám, ő is követeli a szeretetet. Emellett sosem tolakodó. Tudja a nevét, de csak akkor halgat rá ha olyan kedve van. Általa megszerettem a macskákat is. Bevallom, sosem hittem volna, hogy ilyen történhet velem.
Ébenke Zorróval és Norikoval. | Bonó játszani szeretne. | Zorro |